Dúlák a női közösségben

A Születés Hete rendezvény ötödik napján:
A női folytonosság a teremtés testrésze az Anyaméh: nagymamánk a méhében hordozta egy részünk és mi is a méhünkben hordoztuk az unokáink. Itt tanultak a gyerekeink szeretni és szeretve lenni. Itt hallották meg először a hangunk. Itt tanultak mozogni, enni, inni, ujjacskákat szopni és sajnos félni is. Mi mindent őrzünk odabenn? Szerelmet, szeretetet, félelmet, szenvedést, fájdalmat, gyönyört, kreativitást, a megújulás lehetőségét, változást. Az életre híváson kívül mi minden kapcsolódhat még hozzá? Szertartások, hagyományok, melyeknek beavató, felkészítő szerepük van egy új életszakaszra, így nem érhet minket váratlanul az adott változás, lesz róla ismeretünk, ezáltal magabiztosan, félelem nélkül nézhetünk szembe vele. Fontos megismerni a szertartások eredetét, keletkezését, hogy megérthessük és a sajátunkká formáljuk, beépíthessük megváltozott értékrendünkbe, életvitelünkbe. Hívjuk együtt életre a bennünk lévő tudást, halljuk meg együtt elfeledett barátnőnk, a méhünk, szavát, mert többre képes, s ezáltal mi magunk is, mint amit el merünk képzelni.